"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, sőt a gyermekek és szülők kapcsolatában is, mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző, máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden szépet és jót a barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit, a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját. A barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni.
Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság! És nincs ritkább! " Aki barát, az szeret, de aki szeret, az nem mindig barát!" Ez a megállapítás több is mint pontosság, ez már az igazság! Minden szeretet alján az önzés és hiúság lappang, csak a barát szeretete önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat. Erős és nemes szolgálat! A legnehezebb emberi próba és szerep." (Márai Sándor: Füveskönyv)
