A családi hierarchia finnyás, bonyolult és érzékeny.
(Márai Sándor)
A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk,
amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk,
de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk...,
mert amit ott hallottunk,
örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben...,
az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek,
apró, csillogó színű szilánkokból,
amelyek némelyike ugyan haloványabb,
sőt néha egészen elhalványul,
olyannyira, hogy már-már elfelejtjük...,
ám teljesen sohasem merülnek feledésbe.
Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk,
és ott szeretnénk, ha véget érne.
(Danielle Steel)
A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit.
A fiatalok előre néznek,
meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek,
és keveset törődnek az emlékek egyre sűrűsödő terhével.
Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal,
és ezért halad előre a világ.
(G. Hajnóczy Rózsa)
A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást,
lemondásokat követel az együttélés érdekében.
De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit.
Isten és a család szentségében kell hinni,
nem a társadalmi szerződésekben, konvenciókban.
(Popper Péter)
Azt mondják, hogy amikor megnövünk, mindent felrúgunk,
amit addig mondtak. Lázadunk a világ ellen,
amibe oly nehezen igyekeztek belenevelni minket a szüleink.
A felnőtté válás része, hogy elszakítjuk a kötelékeinket.
De nem hiszem, hogy csak ez az oka, szerintem akkor lázadunk, amikor rájövünk, hogy a szüleink semmivel sem tudnak többet a világról, mint mi. Nem tudnak minden választ.
Lázadunk, amikor rájövünk, hogy végig hazudtak nekünk,
és hogy a Mikulás nem is létezik.
(Harmadik típusú emberrablások c. film)
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek.
(Arany János)
Generációk követik egymást, fiúk az apákat, lányok az anyákat, egyik a másik helyébe lép, elkövetve az elődök hibáit,
átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk?
Úgy élünk, ahogy ők, mert ezt láttuk magunk előtt,
vagy saját énképet kreálunk magunknak?
De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét,
vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra,
vissza az otthon áldott melegéhez?
(Hősök c. film)
Boldog az az ember,
aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli,
ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék.
(Assisi Szent Ferenc)
