Látogatók száma

2010. szeptember 30., csütörtök

TANULJ "KUTYÁUL" ! .... Cesar Milan segít ebben.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: APÁM (ISMERŐS? AKTUÁLIS...)


Kosztolányi Dezső: Apám


Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.



2010. szeptember 29., szerda

EGY KIS NOSZTALGIA ADAMOVAL

TÖLTŐDJ FEL A ZORBÁTÓL!

2010. szeptember 26., vasárnap

Kezedben az ÉLETED!


Hát ez az, amit mindnyájan olyan jól tudunk, de kishitűen nem, vagy kevés sikerrel alkalmazzuk a gyakorlatban. Jó lenne megtanulni!
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt s mindig tudott valami pozitvat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősnek rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá s azt mondtam:
Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?"
Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodást vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." - szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Sándor , "Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a vagongyárat, hogy önálló legyek.
Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" - akartam tudni.
Sándor folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.'
Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:
'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék s nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért NE aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz, és a MA az a holnap, ami miatt Tegnap aggódtál.
(Forrás: net)

2010. szeptember 18., szombat

A DALAI LÁMA ÜZENETE A MAGYAROKNAK ( 2006-ban)

" Az ember valódi lényege a jóság. Ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni, és értelmet akarunk adni létezésünknek, a szívünk legyen jó. "            ( XIV. Dalai Láma )

2010. szeptember 11., szombat

                                                                             

SZÓRAKOZTATÓ TÖRTÉNELEMÓRA....ÉLVEZD A TUDÁST!



A festményen válassz valakit és kattints rá. A Wikipedia tud magyarul is, válassz nyelvet!
A nyelvválasztás a következő: kattints a személyre, akit meg akarsz nézni, bal oldalon találod a 3. információt - Languages, itt kiválasztod a "magyar" nyelvet.


http://cliptank.com/PeopleofInfluencePainting.htm    

2010. szeptember 5., vasárnap

ÚJRASZÜLETÜNK?



Az újratestesülés 


 "Mottó:A kis földi ember, az örökkévalóság fia,
mindig új életben győzi le a vén halált.
(Rudolf Steiner)

A később brahmanizmussá alakult védikus kezdetei a történelem előtti idők homályába vesznek. Azt tanítják, hogy az emberiség egy tökéletesedési úton jár, s ennek érdekében új meg új életre születik meg. A halál után egy szenvedésteli periódus következik, a "káma loka", a vágyak helye. Az ember megszokott bizonyos alapvető élményeket, pl. a levegővételt, az evést, az ivást, a tapintást stb. Szeretné ezeket újra érezni, de már nincs hozzá teste. Ezért megélhet fulladásos félelmeket, éhezést, szomjazást, zuhanást. A káma loka során ezek fokozatosan kiégnek belőle. Lehetséges, hogy ebből az ősi tanításból alakult ki a purgatórium fogalma a keresztény teológiában.
A lélek újratestesülésére azért van szükség, mert a dolgokon kívül vagy belül változtatni csak a földi életben, az anyagi világban lehet. A halál után minden abban az állapotban merevedik meg, ahogy az élet végén volt. A halál és az újabb születés között csak a kontempláció, szemlélet van, és következő új földi élet helyzeteinek, találkozásainak, a megérdemelt jó- és balsorsnak a "megtervezése" és vállalása a kiegyenlítés érdekében. Ezt a kiegyenlítő sorsot nevezik karmának. A sors, a karma tehát előző életek következménye. Ebből fakad az indiaiak nagy tűrőképessége a szenvedéssel, a balsorssal, a betegséggel szemben.
Az eredeti buddhizmus ateista vallás. Buddha nem hisz sem Istenben, sem a lélek halhatatlanságában. Az "Én" érzést illúziónak tartja, amely az ember különböző alkotórészeinek ideiglenes összeállásából alakul ki. A halállal ezek szétbomlanak, s az Én megszűnik, mint ahogy a szétszedett szekér után sem marad meg semmilyen elvont "szekérség". Buddha nem hisz az ember "őszibarackszerű" voltában, miszerint kívül a romló test, belül pedig a kemény és örök mag. Ám ha nincs lélek, nincs lélekvándorlás sem. Azonban ehelyett az újratestesülést tanítja. Az ember lelki működését - a gondolatot, az érzést, a cselekvést - döbbenetesen modern szemlélettel, energiakvantumként fogja fel, s mint ilyenek, maradandóak. A gondolkodó elpusztul, de a gondolat megmarad. Az érző megsemmisül, de az érzés tovább él. A cselekvő már nincs sehol, de a cselekedet jelen van a világban. S e három testi formát, érzékelési lehetőségeket keresve magának, újra összeállhat egy élőlénnyé, emberré.
Az újratestesülés mozgatóereje a vágy. Buddha első, ún. benáresi beszédének - amikor úgymond, megforgatja a tan kerekét - alaptételei:
Minden lét szenvedés.
Minden szenvedés oka az életvágy.
Aki nem vágyik élni, nem szenved.
A szenvedésről való szabadulás útja a "nemes nyolcrétű ösvény":
A helyes megértés.
A helyes elhatározás.
A helyes beszéd.
A helyes cselekvés.
A helyes életmód.
A helyes törekvés.
A helyes koncentráció.
A helyes meditáció.
A tanítványokat főként az érdekelte, hogy az új lény azonos-e a régivel? "Én fogok újra megszületni vagy nem én?" - firtatták. Ekkor mondja Buddha válaszul híres mécses hasonlatát:
"Itt van ez a mécses. hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?" Erre a kérdésre csak saját maga felelhet az ember. Ha nem tud válaszolni, akkor az ő számára nincsen válasz a "nagy" kérdésre sem. Ha ugyanannak a lángnak tartja, akkor ugyanaz az ember születik újra. Ha részben ugyanaz a láng, részben nem, akkor részben ő születik meg, részben másvalaki.
Mindenesetre az ember felbomlása nem egyszerre megy végbe. A testi halál után felbomlanak az életerők, a lélek a lélekvilágba, a szellem a szellemvilágba tagolódik be. Négy halálról van tehát szó, amelyek közül csak a legelsőt tudjuk érzékelni. E folyamat elején víziók keletkeznek: haragvó-vérivó istenségek és szelíd barátságos Buddhák derengenek fel. Ezeknek nincs objektív létezésük. A meghalt ember mindazzal szembetalálkozik, amit életében önmagából a világba "küldött". Saját gondolatai, érzései és cselekedetei közelednek felé ezekben a víziókban. Ez a "tükörélmény", amikor az ember önmagával találkozik, saját aljasságaival, indulataival, jóságával és szeretetével e fenyegető és biztató képek formájában. ...
A tibeti buddhizmus a két élet közötti időszakot "bar do"-nak, köztes létnek nevezi. Erről szól az úgynevezett Tibeti Halottaskönyv. A köztes lét kezdetén vadító isteni fények villannak. Ha a meghalt hozzá tud ezekhez kapcsolódni, akkor megmenekült a további újraszületések forgatagából. ... Ha ezzel is kudarcot vall, akkor azt kellene elérnie, hogy jó helyre szülessen meg. Az embert előző életének gonosz gondolataiból, érzéseiből, cselekedeteiből keletkező "karmikus viharok" ázik az újabb születés felé. A karmikus viharok elől menekülve az ember eredetileg hat helyre inkarnálódhat: ...
Drágakövekből épült paloták tűnnek fel fehér fényben: Az istenek világa.
Ligetek, erdők, forgó tűzkerék látszik vörös fényben: A félistenek világa.
Szeretkező emberpárokat lát kék fényben: Az emberek világa.
Barlangok, üregek nyílnak, zöld fény gomolyog: Az állatok világa.
Vízmosások, kidőlt fák, sárga fény: A démonok világa.
Fekete-vörös színű házak, utak, jajongó ének, füstszínű fény: A poklok világa.
A hinduizmussal és a kereszténységgel ötvözött halál szemléletes van a modern ezoterikus iskolák közül a teozófiának és a belőle kicsírázó s a teozófia elterjedtségét ma már messze meghaladó antropozófiának. Az antropozófia Naprendszerünket Krisztus-kozmosznak tartja. Krisztus megtestesülése és kereszthalála valóban megváltás volt abban az értelemben, hogy vére és szelleme átitatta a Földet, és újra megindította az anyagban túlságosan alámerült emberiség számára az elakadt reinkarnáció lehetőségét. Kiszabadította az ember lelkét és szellemét az anyag fogságából.
A halál vonatkozásában tehát jórészt a reinkarnáció tanát követik. A távol-keleti felfogásnak megfelelően nem kedvelik a "visszahívó gyászt", a sírva gyászolót, azt, aki minduntalan fölidézi a halott földi szokásait, kedvteléseit. A gyász adekvát formájának a meghalt ember segítését ajánlja, a reá való koncentrálást, a "te most is vagy, de nem a Földön, meghaltál" - tartalommal. Vagyis a halottat szellemi útjára kell engedni. A tűz (pl. gyertya) a vágott, életerőiben felbomló virág együtt segíti a kapcsolat megtalálását.

(Részlet: Popper Péter: Fáj-e meghalni? c. könyvéből)