LÉGY TERMÉSZETESEN LAZA!

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, 
ahogy a nap csúszik fel az égre,

 óvatosan bontogatva ki a világot. 

Hogy álmosan kitántorogva a konyhába,

 a kávé illata jó reggelt kívánjon. 

Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra, 
és a megszokottság ne törjön ránk. 

Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk,
 bankkártyánk, karóránk... 

hogy cipőt se kelljen húzni

 és senki se csodálkozzon ránk. 

Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...

 vándorolni hatalmas mezőkön

 és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, 

nem elvárva a mező zöldjét,

 a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát.

Csak állni a szépség előtt, 

egy idegen őszinte kíváncsiságával, 

készen új értelmet adni a fogalmaknak

 és kötni új barátságot a világgal és magunkkal,

 és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat, 
elvárt szabályok szerint, 

és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

Úgy tenni, mint kisgyerek, 

aki a föltört dió héját nem dobja el, 

hanem vízre ereszti, mint kis hajót,

 és ámulva csodálja a víz komoly sodrását. 

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül 

pihenni térni, 

hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, 

elmulasztott dolgok pokla, 

hogy, ahogy a pók fordul hálójába, 
jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe... 

végre kinyújtózva önmagunkban. 

Egyszer így lenne jó... 

(Boda Magdolna)