ÖRÖMMEL ADJ ÉS FOGADJ!

Lehet, hogy egy ideig szüneteltetnem kell az adakozást,
míg célszerű megtanulnom megkülönböztetni az egészséges adást 
a túlzott gondoskodástól,

 amelytől áldozatnak érzem magam, 

mások pedig neheztelnek rám. 

Ám ez csak átmeneti állapot. 

Ahhoz, hogy egészséges lehessek,

 hogy elvégezzem életem spirituális tennivalóit, 

hogy részévé váljak az univerzum végtelen körforgásának, 
adnom és kapnom kell.

 Mindkettő fontos. 

Mit nevezek egészséges adásnak? 

Ezt a finoman körülhatárolt viselkedésmódot nekem 
magamnak kell megszabnom.

 Akkor adok jól, ha ez jó érzést kelt bennem, 

és nem érzem tőle áldozatnak magam. 

Olyan aktus, 

amelyben mindkét fél nagyra becsüli a másikat.

 Olyan gesztus, 

amelyért nem várok viszonzást, 

vagy amelynek teljesen világos

 és tiszta megállapodás az alapja. 

Mindegy, hogy időmet, erőfeszítéseimet, energiámat, 
vigasztalást, törődést, pénzt, vagy magamat adom. 

Az adás az adás és kapás körforgásának része. 

Meg lehet tanulnom, hogy egészséges módon ,
 szeretettel adjak. 

Ám szemmel kell tartanom a dolgot, 

nehogy átlépjem a határt, 
amelyen túl a másikról való túlzott gondoskodás kezdődik. 

Úgy célszerű adnom, hogy jól essen nekem,

 és másoknak egyaránt.

KÜLDJ JÓ ÉRZÉSEKET!

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, 

és elfelejtik, amit teszel. 

Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, 

hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

(Maya Angelou)

MERJ SEGÍTSÉGET KÉRNI!

Nem baj, ha segítséget kérek! 
Az egyik legnagyobb képtelenség, 
amit megtehetek magammal, 
ha nem kérek segítséget barátomtól, 
családom valamelyik tagjától,
 Felsőbb Erőmtől vagy bármi más forrástól. 
Nem muszáj egyedül küszködnöm 
érzéseimmel és problémáimmal. 
Nyugodtan a Felsőbb Erőmhöz folyamodok, 
és kérhetek támogatást és bátorítást 
a barátaimtól is. 
Nyugodtan kérek – valamilyen információt, bátorítást, egy segítő kezet, 
egy jó szót, egy ölelést, vagy csak azt, 
hogy valaki meghallgasson, 
elvigyen valahová. 
Magamnak ártok, 
ha nem kérek segítséget, 
amikor szükségem van rá. 
Ha kitartóan kérek, 
és ha a megfelelő embernek címezem,
 biztosan megkapom a segítséget. 
Távolról sem ugyanaz, 
ha valakitől teljesen nyíltan 
konkrét segítséget kérek, 
vagy ha azt, hogy mentsen meg engem. 
Teljesen őszinte leszek, és hagyom, 
hogy a másik döntse el, segít-e. 
Ha nemet mond, ezt is elfogadom. 
Magamnak ártok, 
ha nyavalygok, célozgatok, 
vagy ki akarom csikarni a segítséget. 
Bosszantó, ha az áldozat szerepében 
megyek oda máshoz,
 és várom, hogy megmentsen. 
Ha segítségre van szükségem,
 legjobb, ha nyíltan kérem azt.

LÉGY TERMÉSZETESEN LAZA!

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, 
ahogy a nap csúszik fel az égre,

 óvatosan bontogatva ki a világot. 

Hogy álmosan kitántorogva a konyhába,

 a kávé illata jó reggelt kívánjon. 

Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra, 
és a megszokottság ne törjön ránk. 

Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk,
 bankkártyánk, karóránk... 

hogy cipőt se kelljen húzni

 és senki se csodálkozzon ránk. 

Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...

 vándorolni hatalmas mezőkön

 és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, 

nem elvárva a mező zöldjét,

 a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát.

Csak állni a szépség előtt, 

egy idegen őszinte kíváncsiságával, 

készen új értelmet adni a fogalmaknak

 és kötni új barátságot a világgal és magunkkal,

 és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat, 
elvárt szabályok szerint, 

és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

Úgy tenni, mint kisgyerek, 

aki a föltört dió héját nem dobja el, 

hanem vízre ereszti, mint kis hajót,

 és ámulva csodálja a víz komoly sodrását. 

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül 

pihenni térni, 

hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, 

elmulasztott dolgok pokla, 

hogy, ahogy a pók fordul hálójába, 
jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe... 

végre kinyújtózva önmagunkban. 

Egyszer így lenne jó... 

(Boda Magdolna)