Az élet egy folyamatos áramlás, mely a tágulások és szűkülések folyamatosságát foglalja magában. Érzékszerveink alkalmatlanok ennek az érzékelésére. Amikor azt a paradigmát is felvetjük, amelyet Einstein halála előtt két évvel nyilatkoztatott ki, miszerint a tér nem más, mint az elme által létrehozott formai alakzatok káprázata. Ekkor felvetődik a kérdés, hogy a tér híján csak a folyamatosan átalakuló mező jelenléte kapcsán, mi van, ha a létezésünk, nem időről időre létrejövő események, hanem egyidejű létezések, a számunkra felfogható gondolkodásvonalakon. A gondolat nem új, hiszen a Wachowski testvérek Felhőatlasz című filmje pontosan ezt a témát taglalja. |