Bethlen Gábor (1580-1629) - A fejedelem végrendelete:
Amit megteremtett Bethlen életében,
Átmenteni készül végrendeletében.
Cselekvő harcosa volt ő a korának.
"Hű atyja"népének és a hazájának!
Végrendelet részben "lírai átélés",
Tizenhat évre szól a visszatekintés!
"Melyben az ellenség, lovainak lába,
Nem süppedt egyszer sem hazánknak porába!"
És mint beteg ember, kinek nincs sok hátra,
Isten bölcsességét csodálja és látja.
Érzi, hogy amit kért, Isten bőven mérte,
Gyenge emberként is hálát ad most érte!
Ismeri és tudja az ő gyarlóságát,
Tévedésektől sem mentes igazságát.
Köszöni neki, hogy hitre indította,
Fejedelmi székbe emelte s tartotta.
Minden dolgában őt híven igazgatta,
Hadban győzelemmel sokszor megáldotta!
Óvta kis országát, maroknyi nemzetét,
Hozzá intézi most forró könyörgését.
Felséges Istennel akar megbékélni,
Ha nem tudott volna hite szerint élni.
Hű volt vallásához, aképp cselekedett,
És mint hívő ember, úgy is viselkedett!
Most is kész arra, hogy magát megalázza,
"Koporsója után senki ne gyalázza"!
Neki nem kenyere a felelőtlenség,
Hibáinak oka csak az erőtlenség!
Egyébként nem tölti a papírt ívében,
Arra kéri öccsét, tartsa meg szívében!
Hiszi, számadása -mivel elérkezett-,
Török mellett népe védelmet élvezett!
Végrendeletének az egyik pillére:
"A szép szónak nem fog betörni a feje"!
Azaz:tartsák meg a török szövetségét,
Ne szakadjanak el, keressék a kedvét/
Okos szóval sokra menni a törökkel,
Ha nem rendelkezünk nagy hadi erőkkel!
A továbbiakban kéri kortársait,
Tisztelt utódait, s szeretett híveit,
"Ki-ki elégedjék meg maga sorsával,
S éljen békességben az embertársával"!
Becsüljék meg, s féljék is a fejedelmet,
Tiszteletet akár nő is érdemelhet!
Hogy idegen ajkú, nem kelt gonoszságot,
Hisz embereinkkel védi az országot!
Lényeg, hogy igaz és tiszta éltű legyen,
S maga mellé kellő embereket vegyen!
A fejedelemnek legyen rálátása,
S "tiszta emberekből" legyen munkatársa!
Asszonya becsülje meg a hivatalát,
Szeresse, s tisztelje minden atyafiját!
Tékozlást kerülje és a fösvénységet,
Mindenben tartsa a mértékletességet!
Habsburgokkal szemben jó, ha van szövetség,
Azt is tanácsolja, hogy kell az egyezség
Keresztyén hadakkal és fejedelmekkel,
S jó lesz szövetségre is lépni ezekkel!
Háborúra mégis, hogyha sor kerülne,
Szorítsák az ellent a hazán kívülre!
Menjenek elébe, s tartsák őket távol,
Legyen a vérontás távol a hazától!
S mert hadakozáshoz pénz kell, no meg fegyver,
Gondot viseljen hát, erre minden ember!
"Véréből válassza ki a fejedelmét,
Hogy kiérdemelje Isten nagy kegyelmét"!
Áldást kér továbbá -jó István öccsére,
S kéri, legyen gondja a feleségére!
Anélkül, hogy arca mutatná bánatát,
Barátainak is kéri bocsánatát!
Utolsó szavai, mit papírra vetek:
"Énfelőlem emlékezni ne szűnjetek"!
Mondják, kiejtette azt is fejedelmünk,
Ha Isten velünk(van),kicsoda ellenünk?"
Latinul is írom, olvassátok! - Nos,
"Si Deus pro nobis, quis contra nos?"
November 15.-én faragták bölcsőjét és koporsóját is.
(Forrás: Erdélyi magyarok a világban)
