A LEGFŐBB MŰVÉSZET
- A legfőbb művészet, tudod mi?
- Derűs szívvel megöregedni!
- Tenni vágynál, s tétlen maradni,
- igazad van, mégis hallgatni.
- Soha nem lenni reményvesztett.
- Csendben hordozni a keresztet:
- Irigység nélkül nézni másra,
- ki útját tetterősen járja.
- Kezed letenni az öledbe,
- s hagyni, hogy gondod más viselje.
- Hol segítni tudtál régen,
- bevallani alázattal, szépen,
- hogy arra most már nincs erőd,
- nem vagy olyan, mint azelőtt.
- Így járni csendesen, vidáman
- Istentől rádrakott igádban.
- Mi adhat ilyen békét nékünk?
- Ha abban a szent hitben élünk,
- hogy a teher, mit vinnünk kell,
- örök hazánkba készít el.
- Ez csak a végső símítás
- a régi szíven, semmi más.
- Eloldja köteleinket,
- ha e világ fogvatart minket.
- Teljesen ezt a művészetet
- megtanulni nehezen lehet.
- Ára öregen is sok küzdelem,
- hogy a szívünk csendes legyen,
- s készek legyünk beismerni:
- Önmagamban nem vagyok semmi!
- S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
- nekünk a legszebb munkát tartogatja:
- Ha kezed gyenge más munkára,
- összekulcsolhatod imára.
- Áldást kérhetsz szeretteidre,
- körülötted nagyra, kicsinyre.
- S ha ezt a munkát is elvégzed
- és az utolsó óra közeleg,
- hangját hallod égi hívásnak:
- "Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!"
- /Ismeretlen szerző. Németből Túrmezei E. átdolgozásában/