Sérült emberek boldogsága
Marjorie Chappell: Ima
Áldott, aki türelmesen meghallgatja
nehézkes szavunkat,
Mert így rájövünk, hogy
Ha kitartóak vagyunk,
Meg tudjuk értetni magunkat.
Áldott, aki nem szégyell nyilvánosan
Mutatkozni velünk,
És nem törődik a ránk bámuló
Idegenekkel,
Mert a társaságában
Mennyei megkönnyebbülés az életünk.
Áldott, aki sohasem siettet,
És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a
Munkát kezünkből,
Hogy megcsinálja helyettünk,
Mert sokszor csak időre van szükségünk,
Nem segítségre.
Áldott, aki mellettünk áll,
Amikor valami újba kezdünk,
Mert számára a hibáink eltörpülnek
Az eredményeink mellett.
Áldott, aki a segítségünket kéri,
Mert a legnagyobb szükségünk arra van,
Hogy szükség legyen ránk.
Áldott, aki mindezen cselekedeteivel
Bebizonyítja számunkra,
Hogy nem a sorvadt izomzatunk,
Nem a sérült idegrendszerünk tesz
Minket egyénivé,
Hanem énünk, melyet Isten adott
És amelyből semmi gyöngeség
Nem von le semmit.
Áldottak mindazok, akik tudják,
Hogy én is ember vagyok,
És nem várják el tőlem, hogy
Szentként viselkedjem,
Csak azért, mert sérülten születtem.
Áldottak mindazok, akik kérés nélkül is
megértenek minket,
Áldottak mindazok, akik elfelejtik
Testem tökéletlenségét,
És csak a lelkemet látják.
Áldottak mindazok,
Akik teljes embernek látnak
Egyedülinek és egésznek,
És nem csak egy roncsnak,
A Teremtő tévedésének.
Áldottak mindazok,
Akik olyannak szeretnek, amilyen vagyok
És nem gondolnak arra,
Hogy milyen lehettem volna.
És áldottak az én barátaim,
Akiktől függök, mert ők az én életem
tartalma és öröme.
